Az egyik legjobb film, ami létezik. Mondhatnám, the best ever 🙂 Nem tudom megunni …
Bár a 2. része is jó volt, nagyon sok tanulság van benne, de mégis az 1. rész az abszolút favoritom.
A főszereplő személyében szerintem nagyon sokan magukra ismertek – ezzel én is így voltam, ezért is szeretem annyira a filmet!
Imádom minden percét. A lazaságot, az aggódást, a fegyelmet, a szemtelenséget, a csipkelődést, az odafigyelést, az összefogást, mindent … teljes egészében egy hétköznapi (szó jó értelmében) anya életét mutatja be a film, azzal együtt is, hogy esetleg a kávé a ruhánkon landol az autóban! 🙂
A filmet nézve hamar leesett a tantusz. Valóban legtöbbünk rossz anya lehet – és persze a szó legpozitívabb értelmében, bár ez most így elég ellentétes hangzású.
Hiszen aggódom értük, imádom őket, naponta többször elmondom, hogy szeretem őket (és viszont mondják!), szeretném ha sokat játszanának, részt akarok venni az életükben, lótok-futok egész nap, időre rohanok értük, segíteni akarom őket, miközben próbálok formában maradni (edzés), bevásárlok, takarítok, háztartást viszek. Igen! Nincs se bejárónőm, se szitterem – utóbbiból főleg nem kérek köszönöm, hacsak nem nagymama vagy nagypapa névre hallgat 🙂 …
Ahogy Amy is fogalmazott a filmben: fogalmam sincs hogy jól csinálom-e. Szinte minden megkérdezem magamtól.
Nem olyan régen megkérdeztem a fiúktól, hogy milyen anyának tartanak engem. A válasz mindkettő részéről az volt, hogy JÓ! És a szám tátva maradt, olyan listát kaptam tőlük. Felsorolásukban nem olyan “sablonos” dolgok voltak, mint hogy szeretem őket, vagy kedves vagyok … nem. A lehető legrészletesebben fogalmazták meg mitől vagyok jó anya. Felsorolni sem tudnám mindet, de elmondásuk szerint azért is tartanak jó anyucinak, mert ha betegek, kapnak Nurofent, hogy meggyógyuljanak és minden lefekvés előtt kapnak ölelést és puszit. Ez egy kb. 30-as lista 2 tétele.
Iszonyúan jól esett, hogy ennyi mindent látnak bennem, és már szavakkal is ki tudják fejezni.
A férjem is szerencsére így gondolja. Jól csinálom. Nyilván vétünk hibákat, és ha visszamehetnék az időben X évet, sok dolgot, de nem túl sokat, másként tennék. Az elmúlt 6 évben elhangzott 1-2x (de inkább poén szinten) a nap végén az oly idegesítő és bicskanyitogató “mit csináltál egész nap” kérdés. Igaz, ez még sok éve, mikor valóban babáztam. Elképesztő, hogy egy anyának mennyi mindenre kell figyelnie. A lista végeláthatatlan. Ez így volt már baba korukban és még ma is. Persze így van rendjén. De az ominózus “csak 5 percet kérek” bűvös kijelentés valóban helytálló. Utánam jön, ha fürdök, ha WC-n vagyok, ha öltözöm, szinte mindegy mit csinálok.
MERT ANYA CSAK EGY VAN! 🙂
És ez fantasztikus érzés.
Hétvégém nincs. Dolgom rengeteg van. Munka után rohanok, intézem a napi teendőket, ahogy más anyák is. Közben hibázok, megbotlok, de mindig továbbmegyek. Mert értük teszek mindent, amit teszek. Bár én magam – mint fentebb írtam – nem mindig vagyok tisztában azzal, hogy valóban jól csinálom-e, de ha a gyermekeim ilyen csodálatos visszajelzést adnak, miért kellene aggódnom? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: